Mindnyájan nagyon örültünk, hogy végre elkészült az új műhely, és amikor Zsuzsi megkérdezte, ki vállalja az első tanfolyamot, rögtön vállalkoztam :-)))
Senkit sem ismertem a jelentkezők közül, nem tudtam, van-e "előképzettsége" valamelyiküknek, honnan fogunk indulni, az alapokról, vagy lesz, aki már "egyetemi szinten" áll :-))
A 4 jelentkező közül végül hárman jöttek el, Magdi és a két Edit.
Mint kiderült, ketten már készítettek több képeslapot, el is hoztak párat megmutatni, a harmadik résztvevő viszont elvégzett egy komoly scrapbook tanfolyamot. Ehhez képest az összes technikát a nulláról kezdtük, ami azt jelentette elsősorban, hogy mindhárom alkalommal majdnem kevésnek bizonyult a 3 órás időtartam. Na meg talán az én maximalizmusomnak köszönhetően is, mert elég komoly lapokkal készültem, hogy mindenki elégedetten távozzon majd a megszerzett tudásával és a képeslapjával :-)
Az első alkalmon fonalgrafikáztunk.
Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez aprólékos munka, nagy türelmet és odafigyelést igényel, hogy egy mintának számtalan kivarrási lehetősége, variációja van, megbeszéltük, mit hol érdemes beszerezni, stb. Mivel komplett képeslapot készítettünk, nem csak a fonalgrafika csínját-bínját tanultuk meg, más tudnivalók is kiderültek. Én is leszűrtem a tanulságot: többé nem hozok tanfolyamra ilyen munkás mintát :-)
Azért nézzétek meg, ugye szép lett a végeredmény?
A második alkalmon a papírdomborítás (embossing) fortélyait tanulmányoztuk, igen vidám hangulatban, hogy miért, az a mi kis titkunk marad ;-D
Próbálgattuk a hobbykéssel való kivágást is, ezt gyakorolni kell! Szerintem megérte a sok munkát:
Az első alkalomra elvittem a képeslapjaimat, a lányok ezekből választották ki a trapéz technikát, úgyhogy ezt tanultuk meg utoljára.
Anyukámnak reggel, indulás előtt megmutattam, mit fognak ma megtanulni a tanfolyamosaim, azt mondta: "Ó, ezzel hamar elkészülnek!"
Azt válaszoltam, hogy lehet, hogy ők is ezt gondolják, de ma minden kiderül! Így is lett: kicsit beleizzadtunk, de ez nem látszik, ugye? :-))
Tudjátok, minek örültem a legjobban? A lelkesedésnek! Olyan örömmel dolgozott mindenki! Nagyon jó hangulatban töltöttük az időt, egész jó kis csapattá kovácsolódtunk, még csereberére és ajándékozásra is sor került a végén, volt, aki szerint kellett volna még legalább egy alkalom, mert ez kevés volt, volt, aki szerint klubdélutánokat kéne tartanunk.....
Sajnálom, hogy a 4. jelentkező nem lehetett velünk, de azt írta, hogy valami közbejött neki, és le is foglalta a helyét a következő tanfolyamra. Őt is, és mindenkit szeretettel várok, remélem, sok ilyen lelkes csapattal találkozom még!
