Rendkívüli élményben volt részem május utolsó 10 napjában. Résztvevője lehettem az V. Nemzetközi Alkotótábornak Szatmárhegyen, Romániában, illetve ahogy a helyiek nevezik: "Erdélyországban".
Szeretnék erről a néhány szép napról mesélni nektek.
Igazából nem is tudom hogy kerültem én oda... Kicsit kakukktojásnak éreztem magam mindvégig. A táborban voltak nagybányai és kárpátaljai elismert, a művészetükkel nevet szerzett idős festőművészek, Magyarországon és Erdély területén élő ifjú tehetségek.
Rajtam kívül mindenki vászonra, és farostra festett olajjal, temperával, akrillal... Az üveg egyedül az én kezem alatt vált színes alkotássá... Az alkotótábor félköríves lépcsőházába örök napfényt csempésztem az ablakokra festett sárga napraforgókkal, melyek napkorongként sugározzák a fényt a szemközti falra.
Festettem üvegképeket, a hely varázsa alatti témákban
és a tőlem talán már kicsit megszokottabb, modernebb stílusban.
Klasszikusabb virágminták is születtek kontúr nélkül festve, az egy lendület festési technikával ötvözve.
A táborban szövődtek barátságok is. 3 fantasztikus nővel ismerkedtem meg. Engedjétek meg, hogy röviden bemutassam őket is:
Szatmárnémetiben él Talpos Elizabet festőművész. Művészeti középiskolában tanulta a festészet mesterségét, és most fejleszti tovább tudását főiskolai szinten is. Számos kiállításán mutatta már be képeit.
Merőtey Aranka budapesti fiatal művész, kézügyességére előző szakmájában is szüksége volt, de most hatalmába kerítette a festék és az ecset, tudását művészeti iskolában bővíti.
Lőrincz Mária Magdolna festőnő szintén a modernebb vonalak kedvelője. Különleges, a szemet elkápráztató képeit megnézhetitek a
oldalon.
Szólnék még a "fiúkról" is pár szót, érdemes elidőzni kicsit képeiknél.
Várkonyi-Vidakovich Balázs Pilisvörösváron él családjával, jegyzett festőművészként. Képei fantasztikusak... Ha nem láttam volna őket saját szememmel megszületni, a festészetben járatlan szemem biztosan több évtizedes remekműveknek nézték volna képeit.
Aba-Szőcs László kolozsvári születésű, jelenleg Budapest közelében él.
Deák János Nagybányán született, a művészetet itt is tanulta. Elsősorban tájképfestőnek vallja magát, képein csodásan örökíti meg a fény-árnyék játékait.
Podolyák Vilmos sokáig élt Nagybányán, jelenleg Szatmárnémetiben él. Festészetére nagy hatással voltak a nagybányai évek.
Harangozó Miklós Kárpátaljáról, Beregszászról érkezett. Művein elsősorban a falusi embereket, a falusi életet ábrázolja. Szinte minden képéről eszembe jutott nagymamám kis faluja, az úton szaladgáló tyúkok, a napsütötte templomtornyok nosztalgiát ébresztettek bennem.
Zicherman Sándor szintén kárpátaljai festőművész, Budapesten él. Nagy világvándor, élménydús életéről szívesen mesél, mellette nem lehet csendben ülni, elragadó történeteivel órákig tudja ébren tartani a figyelmet.
Ahogy Ő mondja: "vagy festek, vagy beszélek"
Hihetetlenül nagy élmény volt ezekkel az emberekkel beszélgetni, munkájuk megszületésének tanúja lenni. És az sem volt akármiylen élmény, hogy 10 egész napon keresztül csak a festésre, az alkotásra kellett koncentrálnom! Azt hiszem ezt a 10 napot soha nem feledem! Köszönet érte a tábor szervezőjének Tóth Istvánnak és kedves Családjának.
Végül néhány kép a táborról, és az utolsó napon megrendezett kiállításról:
Készítette:
Által Anikó
www.uvegvarazs.5mp.eu
