A minap a temetőben jártam, mint oly sokan mások is. Elhunyt szeretteinkre emlékeztünk, gyertyát-mécsest gyújtottunk.
Mindenki olyat, amilyet a boltokban kapott. Én, mint a kreatívitás megrögzöttje egészen másmilyet.
Úgy éreztem, hogy ha barátaimnak, ismerőseimnek jár az egyedi ajándék, akkor elsősorban rég elment nagyszüleimnek is jár ez a kiváltságos megemlékezés. Ebben az volt az igazán szép, hogy nem csak abban a néhány percben forogtak körülöttük a gondolataim, hanem amíg a mécsestartó készült, addig is rájuk emlékeztem. Eszembe jutott boldog, vidám gyermekkorom, a vidéken töltött nyarak, hétvégék, az isteni kapros-túrós lepény íze.
A kicsit szomorkás hangulatot egy édes kisgyermek és édesanyja között lezajlott, egészen véletlenül a fülembe jutott beszélgetés tette vidámabbá, és ébresztett fel elmélázásomból. Nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek ezt a kicsi száj által fogalmazott, de nagyon is elgondolkodtató kérdést: "Kitől kapok karácsonyra trambulint???"
A párbeszéd a távol eltemetett halottak megemlékezésére szolgáló kereszt tövében, a milliónyi lobogó gyertyaláng fényében lopódzott a fülembe:
Kisfiú: - Anyu! Itt az a bácsi van eltemetve? - néz fel csodálkozón egy csillogó pici szempár a Feszületre.
Anyuka: - Nem, kisfiam, itt Jézus van eltemetve.
Rövid, gondolkodás után jött a kisfiú csodálkozó kérdése: - Deee... akkkkor... kitől kapok karácsonyra trambulint???
Hát ez bizony elgondolkodtató... Nagyon remélem, hogy az anyukának sikerült olyan választ találnia, hogy ebben az okos, gyorsan vágó eszů, őszinte kisgyermekben nem törte össze örökre a karácsonycsodát...
üvegvarázsló
uvegvarazs@freemail.hu
www.uvegvarazs.5mp.eu
